Nephilimek: Kiképzés

A koszos sikátorban tompán hallatszottak a fiú léptei. A sár rászáradt földet súroló kabátjára. Csuklyája teljesen eltakarta az arcát, csak a Hold halvány fénye világította meg őt. A sikátor végén egy nő állt. Magas termete, combig érő csizmája, vörös köpenye kiemelte őt az ott lévő mocsokból. Látszott, hogy nem evilági teremtmény, nem közénk való. Hangja ellentmondást nem tűrően csengett.
- Hát eljöttél.
- Megígértem, anyám. – Hajtotta le a fejét tisztelettudóan a fiú.
- Az ígéretek manapság semmit nem számítanak, remélem, tudod. Akár a fiam vagy, akár nem.
- Hűséges maradok, anyám.
- Megtetted azt, amire kértelek? Elhoztad az információkat?
- Igen. Kiképezik. – A nő arcáról sütött a düh. Vonalait gyorsan rendbe szedte, majd az eddig eltökélet higgadtsággal folytatta mondanivalóját.
- Azt akarom, hogy légy a közelében. Hogy ismerd meg. Bízzon benned. Légy a barátja! Add meg neki azt, amit másoktól nem kap meg. Ha eljön az idő, akkor majd beszélünk erről. Egy hónapod van. – A nő a fiú felé emelte kezét, mintha az arcát akarná megérinteni, majd hirtelen visszahúzta.
- Anyám. Beszélhetünk még? – Reménnyel teli hangon kérdezte.
- Mindennek eljön az ideje. Ennek most nincs ideje. A szíved legyen kemény. Nagy tetteket fogsz végrehajtani, amihez nem kellenek érzelmek. Ha te és én fogunk uralkodni, akkor majd beszélünk.
- Köszönöm. Értettem. Úgy fogok cselekedni, ahogy kívánod.
- Reméltem.

A Crasch házban egyáltalán nem volt csend ezen a napos, vasárnap reggelen.
- Hannah! Hannah, az ég szerelmére, hol vagy már? Max már fél órája vár rád! Siess! Vagy itthon hagyunk. – Kate szavai fenyegetően szóltak, Hannah ügyet sem vetett rájuk. – Hogy akarsz te igazi Nephilim lenni, ha nem vagy képes az összeszedettségre és pontosságra? – Ez hatott.
- Kész vagyok. – Hannah három bőrönddel állt a lépcső alján.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Maxnak elég volt egy bőrönd. Neked minek három?
- A fegyvereimnek. Mégis, minek? -  A lány sértődötten válaszolt. – Mindre szükségem lehet.
- Rendben, akkor pakoljátok be Maxszal a kocsiba. Siessetek, különben lekéssük a gépet.
Az utcán verőfényesen sütött a nap, egy óra volt. Max és Hannah izgatottan pakolták be a bőröndöket, Geoffrey unottan ült a kormány előtt. A repülőtér nem volt messze, és a repülőút is csupán három óra volt.
- Mindent beraktatok, amire szükségetek lehet? – Kate aggódott. Engedje el a gyermekeit egy Kiképzésre? Egyedül? Visszaemlékezett arra, amikor még ő ült a hátsó ülésen.. Amikor ő ment kiképzésre. Ugyanilyen izgatott volt, mint most Hannah.
- Max? Biztos menni szeretnél te is? – Max már volt egy kiképzésen, neki ezen már nem kellene részt vennie.
- Persze. Jó buli lesz megint. Addig sem otthon ülök, és a tv-t bámulom.
- Ez igaz. Akkor, érezzétek jól magatokat, és tanuljatok sokat.
- Meglesz, Anyu. –Felelték egyszerre.

A repülőn több ismerős arcot is láttak. Ott voltak Lindáék, Joshék és Michaelék. A családok, amíg a gyerekek kisebbek voltak, és Craschéket nem érintette gyász, majdnem minden hétvégéjüket együtt töltötték. Most persze egyértelmű volt, hogy miért ülnek mindannyian ugyanazon a gépen. A kiképzés miatt. Amikor a Nephilim gyermekek elérik a 17 éves kort, kiképzést kaphatnak, ha a szüleik beleegyeznek. A családok összeültek. Egyik szülő sem szerette volna a gyerekét egyedül elengedni a kegyetlen kiképzőtáborba, hiszen maguk is tudták, hogy az milyen. Ők is voltak ott. Hasznukra vált ugyan, hiszen a harcművészeteken kívül rengeteg más dolgot megtanultak, amit hétköznapi családtagként is hasznosítani tudtak, de kötelességekkel is járt. Részt kellett venniük a Tanács összes ülésén, és rendet kellett tartani az Alvilágiak között. A Démonok irtása pedig minden Nephilim kötelessége volt. Meg kell őrizni a nyugalmat, ami az emberek világát érinti.
Max soha nem kedvelte különösebben Michaelt. Flor, Hannah nővére részben miatta is halt meg. Michael már szintén kapott egy kiképzést, ott ismerkedtek meg Florral. Ketten irtották a démonokat, közös jövőjüket tervezték, Flor terhes volt, amikor egy Nagyobb Démonnal szálltak szembe. A démon nagyobb volt, mint gondolták, nem kértek segítséget. Flor meghalt. A két család az óta nem beszél egymással.
 Michaelen nem látszik gyász. Nevetgél. Barna haja a szemébe hullik, nem vágatta le a lány halála óta. Flor és Michael természete eléggé megegyezett. Flor nem várta volna el, hogy Michael meggyászolja, de Max ezt furcsállta. Mintha meg sem érintené az, ami körülötte történik. 

Max Hannah hangjára lett figyelmes, aki mögötte ült, és Lindával beszélgetett.
- Max! Csíííz! – Max grimaszolt, Linda jót derült a képen. Próbált mosolyt erőltetni az arcára, hiszen ezzel örömet okozott Hannahnak. A fiú titkon már 8 éves kora óta szerelmes belé, ám jól titkolja. Craschék fogadták örökbe, amikor a szülei meghaltak a Háborúban. Sok Nephilim család veszett oda, a gyermekeik pedig árván maradtak, eltűntek. Néhányuk soha nem került elő. Maxnak szerencséje volt, hogy Crschék befogadták. Saját gyermekükként nevelték tovább, Hannah legjobb barátja lett. Együtt nőttek fel, és mindenféle fenntartás nélkül szeretik egymást.
- Hannah! Nem tudom, miért imádsz rólam ilyen borzalmasan vicces képeket csinálni.. – Kezdte Max.
- Mert olyan borzalmasan vicces az arcod, és egyébként is kell néhány kép a gyűjteményünkbe. – Kacsintott rá Hannah. – Szóval még egyszer! Csííz! – Kattant a fényképező.
- Tökéletes. De most én jövök. Hannah, csíz!
- Azt hiszem, ezzel megvolnánk. - Max óvatosan helyezte vissza Hannah kezébe a gépet, egy meleg mosoly kíséretében. 

A repülő lassú ereszkedésbe kezdett. A leszállásnál három magas, talpig feketébe öltözött ember fogadta őket. Max és Michael tudatosan feléjük vette az irányt, a többiek követték őket. A Kiképzés elkezdődött. 

Grace széles mosolyra húzta a száját, amikor fia a lány felé vette az irányt. Minden olyan pontos, és tökéletes, ahogyan a nagy Könyvben meg van írva. Pontosan olyan. Egyetlen kivétellel. Ez nem az  Könyv. Ez a sötétség Könyve.