Nephilimek: Kyle

-Meddig szeretnél még várakoztatni? Nem azt mondtam, hogy barátkozz össze vele? Hogy férkőzz a bizalmába? Eltelt egy nap.. És még oda sem mentél hozzá!
- Mert még nem volt alkalmam, anyám. - A fiú bűnbánóan sütötte le a szemét. A faházak mögött, a patak partján a nő szigorúan nézett a fiúra. Vörös palástját vészjóslón fújta a szél. Egy nem várt pofon csattant a fiú arcán, aki szó nélkül tűrte.
- Nem volt alkalmad? Akármikor odamehettél volna hozzá. Egyetlen dologra kértelek meg: hogy légy a barátja! Erre még sehol nem tartasz. - Kemény vonásain semmilyen érzelem nem tükröződött a haragon és a szánalmon kívül. - Ne haragudj. Nem akartalak bántani. Meg kell értened, meg kell tenned. Ez fontos, nekem. Nekünk. Hogy boldogok lehessünk.
- Akármiben szolgálatodra állok. - Nézett fel. A szeme csillogott. Sosem sírt. Most sem. - Holnap. Nem fogsz bennem csalódni.

A csapat egy Portálon keresztül jutott el a tábor helyszínére. A táboron keresztül lágyan szántott az esti hűvös szellő. A fák még könnyű ágait meghajlásra késztette. Az időjárás nem volt igazi őszi, érezni lehetett a nyarat a levegőben. Kavicsos út vezetett a faházakhoz, a Nephilimek lakóhelyéhez. Az utat magas, talán már több száz éves fenyők keretezték, és nyújtottak védelmet. Valószínűleg a legelső Nephilimek kiképzésekor ültették őket ide, a többi generáció számára.
Az apró, fából készült házakban két szoba volt, egy fürdőszobával. Az ajtóhoz hat lépcső vezetett, néhány cölöpön állt a legtöbb ház. Mindenki abba a szobába költözhetett, amelyikbe szeretett volna, így lehetett lehetséges az is, hogy Max és  Hannah egy lakrészbe kerüljenek.

Hannah fáradtan zárta be a zuhanyzó ajtaját, majd szólt Maxnak, aki éppen egy könyvet olvasott. A lány leült mellé az ágyra, és felvette a könyvet, amit épp Max lerakott.
- Coelho? Mióta olvasod az Alkimistát? - Hannah tudta, hogy Max szeret olvasni, de azt hitte, hogy az érdeklődése más könyvekre összpontosul. Max féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Amióta mindig nyugtatnom kell magam, hogy már megint nem hagytál meleg vizet. - Max egy mélységesen nyugodt grimaszt vágott, meg sem várva Hannah reakcióját bevonult a fürdőszobába, mint egy tibeti szerzetes. Hannah elnevette magát, mire Max kidobott egy fél pár papucsot a fürdőből, ami egyenesen a lány vállát találta el. Mire Hannah reagálhatott volna, Max bezárta a zuhanyzó ajtaját.
- Te akartad! Ha háború, akkor legye háború! - Max megnyitotta a zuhanyt, ezzel a csatának vége lett. Egy null Maxnak.

Hannah az ágya felé vette az irányt, ami a másik szobában volt. A kiképzés csak holnap kezdődik el, egész délutánt használhatták az ismerkedésre, a tábor megismerésére. Hannahnak nem volt szüksége Maxon kívül másra. Max volt a legjobb barátja, mióta együtt éltek. A legelső találkozásukkor a kis copfos szőke Hannah kitörő örömmel fogadta a megszeppent, nyalókától ragacsos kezű Maxot, mondván, hogy végre van egy férje a papás-mamás démonölős játékához. Hannah és Max együtt jártak iskolába, majd amikor a fiú 17 éves lett, elküldték kiképzésre. Előre hozott érettségit tett, külön tanárokhoz járt, három nyelven beszélt perfektül. Hannah szülei mindig is gondoskodtak arról, hogy mindent megadjanak Maxnak, semmiben ne érezze úgy, hogy kivételeznek vele azért, mert mások a szülei.
Hannah irigyelte Maxot, hogy kiképzésre mehetett. Ez egy olyan dolog volt, amit valószínűleg a szülei neki nem engedtek volna meg. Amikor Hannah is 17 éves lett, felvetette az ötletet, hogy kiképzésre megy. A szülei nehezen, de beleegyeztek. Három napra rá meghalt Flor, egy balesetben, egy Nagyobb Démonnal szemben. Ettől kezdve nem akarták Hannaht is elengedni. Túlságosan féltették, hogy úgy fog járni, mint Flor. Hannah természete sokkal zabolátlanabb volt, mint Floré. A lány szerette hirtelen ötleteket, a kalandokat, de ugyanakkor mindig meg volt a dolgok rendje, soha nem döntött úgy, hogy abból ő jöjjön ki rosszul. Mindig megérezte azt, ami számára a legjobb.

Az ablakon kavicsok koppanásai hallatszottak, ezek rántották ki Hannaht a gondolkozásból. Felkelt, az ablakhoz sétált, melyet barna keret fogott közre. Óvatosan kinyitotta, de senkit nem látott lent, csak egy kavicsot, ami felé repül. Bal kezével rutinosan elkapta, és visszahajította arra, amerről az jött.
- Ki az aki szórakozik? Elég irritáló. - Bosszúsan csengett a hangja.- Ha megint megpróbálod, lemegyek, és nem fogsz neki túlságosan örülni. - Nyitva hagyta az ablakot, jól esett a délutáni szellő frissessége. A levegő sokkal tisztább volt itt, mint otthon. A tábor nem volt helyhez kötve, nem volt településnév, tanyanév, ami alapján földrajzilag be lehetett határolni, ugyanakkor nem is volt másik dimenzióban. A őrök csupán szerették a kiképzést biztonságos helyen tartani, ezért tették meg ezeket az óvintézkedéseket. Mindenki csak úgy ismerte a helyet, hogy a Tábor.
A lány szeme előtt két kavics repült el, ismét. Bosszúsan kiáltott Maxnak, hogy lemegy, és sétál egyet. Elindult abba az irányba, amerről a dobások jöttek, majd megállt a meglepődöttségtől. Egy sokkal magasabb, szőke hajú srác állt előtte, haját összeborzolta a szél, kék szemei ravaszan nézték Hannaht. A fiú kezeit lazán összefonta mellkasa előtt, lábait összekulcsolta, és egy fának dőlt.  A fiú is végigmérte a lányt, tetőtől talpig, majd elismerően a lány szemeibe nézett.  A két perces néma csendet, mely már kezdett igazán kínossá válni, Hannah törte meg.
- Te voltál az, aki az ablakomat dobálta? - Hangjáról sütött a düh. - Ne forduljon elő még egyszer.
- Vehetem fenyegetésnek? - A fiú közelebb lépett Hannahhoz, majd mintha semmi nem történt volna, elővette legbarátságosabb hangját, és bemutatkozott. - Kyle vagyok. Kyle Showalter. Örvendek a találkozásnak.
- Hannah. Hannah Crasch. - Vonakodva nyújtott kezet Kylenak. A fiú hirtelen a keze után nyúlt, erőteljesen megrázva azt, tekintetét Hannah szemeibe fúrta.
- Ne haragudj az előbbi, idétlen kavicsos trükkért. De olyan unalmas itt, és beszélgetnem kell valakivel. - Kicsit elsétált a lánytól, el a fáig, majd megfordult, hogy megint Hannah felé vehesse az irányt. A lány hátrált két lépést, idegesen összekulcsolta a kezeit, szemeit forgatta. Kyle viselkedését figyelte. A fiú idősebb lehetett Hannahnál, 20 éves körülinek gondolta. A járása alapján, ami magabiztos volt, de könnyed, biztos, hogy nem először van itt kiképzésen. Talán már tanár, vagy segéd.
- Sajnálom, de rossz ablakon kopogtatsz. Nincs kedvem beszélgetni veled. Nem is ismerlek, tehát örülnék, ha most elbúcsúznánk. Szia, Kyle. - Hannah megfordult, kezeivel intett Kylenak, majd az ajtó felé vette az irányt. Felugrált a lépcsőkön, majd az ablakához sietett, hogy megnézze, ott áll-e még a fiú. Kyle ugyanolyan lazán dőlt neki a fának, ahol előbb beszélgettek. Intett Hannahnak, aki válaszképp becsukta az ablakot.

- Mik ezek az indulatok, hé? - Max állt a háta mögött, Hannaht megcsapta a tusfürdőjének frissessége.
- Csak egy bohóc, aki unatkozik, és valószínűleg szórakozni akart. Az ablakot dobálta. - Hannah leült az ágyra, Max felvett egy trikót.
- Van itt néhány igazi lúzer gyerek, akinek a szülei azt hiszik, hogy itt majd megerősödik. Néhányan tévednek. Ide már az erőseket kellene küldeni.
Kyle nem volt lúzer. Az a magabiztosság, amellyel Hannah előtt bemutatkozott, és a járása abszolút rendezettségre utalt.

Hannah fáradtan csukta be az ablakát, majd újabb sétára indult, de most nem a felé a fa felé, amelynél Kyelal találkozott.




Sziasztok!
Mivel még mindig nem jöttem rá, hogy hogy kell kirakni a 'tetszik nem tetszik'es véleményakármit, ezért kérlek, dobjatok kommentbe egy *-ot, vagy valami kis jelzést, hogy tetszik, vagy éppen nem :)
Igyekszem megoldani, majd keresgélek!:D
Puszi: Hannah