Nephilimek: Kezdet.

Hannah hevesen küzdte fel magát a földről. Ez volt az első, hogy egy Succubussal találkozott. A Démon hirtelen, heves szárnycsapásokkal ismét a földre terítette. Max váratlanul csapott le szeráfpengéjével a lényre. Hannah értetlenül meredt a fiúra, aki a semmiből bukkant elő.
- Te meg mi a fenét keresel itt? – Meredt Hannah Maxra.
- Azt hiszem, ezt én kérdezhetném tőled, nem gondolod? Hogy gondoltad, hogy egyedül elbánsz egy Succubussal? Ennyire ne légy elvetemült Lili. – Majd újra lesújtott a fegyverrel. A Sucubbus elterült, majd nem kelt fel többé.  Hannah sértődötten a fal felé fordult. A vereség után nem akart Max szemébe nézni. Bántotta a büszkeségét.
- Nem gondoltál bele, hogy mekkora fájdalmat okozol ezzel Katenek és Geoffreynak? Ha meghalsz, semmit nem tehetünk érted. A Rúnák sem segíthetnek. Ez már nem jó szándék, ez őrültség. Néha tényleg úgy érzem, jobb lenne lakat alatt tartani. – Mihelyst kimondta, már rögtön megbánta. Hannah felkelt, majd egyenesen a kijárat felé vette az irányt.
- Várj, ne haragudj, nem úgy értettem.
- Lehet ezt egyáltalán másképp érteni? Mert szerintem nem. Egyedül is elbántam volna vele. Ő nem egy különleges démon, én pedig nem Flor vagyok. Remélem ez világos.
- Ne nekem mondd. Nem én korlátozlak. Csak meg akarlak védeni, el akarom végezni azt a feldatot, amit kiszabtak rám. Egyáltalán nem én tehetek erről.
- Akkor ki? – A lány hangja tompán csengett a teremben, óriási ürességet hagyva maga után. Senki nem válaszolt. Max kényelmetlenül érezte magát, szívében néma gyász tombolt. Nem akarta kimutatni, erős akart maradni. Neki is fájt, legbelül. 

Hannah sietve rohant le a lépcsőkön, Max hamar utolérte. Ahogy kiértek a rozzant épületből, fogtak egy taxit. Hannah a gondolataiba merült, majd a hátsó ülésen Max vállára döntötte a fejét. New York utcái nyüzsögtek. A több ezer színben úszó épületek, a hangok, a zaj, mind felpezsdítette az oda érkezők vérét. A lány nem szólalt meg, Max sem. Csendben pihentek, amíg meg nem látták az ismerős házat.
- Köszönjük. – Mondta Max, majd átnyújtott egy tízdollárost. Hannah meg sem várva őt, felrohant a lépcsőn. Reménykedett, hogy szülei talán nem lesznek ébren. Hogy hamar elsiklanak az ügy felett. Nem volt szerencsére. A fürdőszoba ajtajában Geoffrey állt.
- Hannah…
- Igen. Hányszor kell még elmondanod, hogy ne csináljam ezt. Hányszor kell még elmondanod, hogy veszélybe sodrom magam? Nem Flor vagyok. Nem fogok meghalni. Bízzatok bennem, ahogyan benne is tettétek.
- Igen, bíztunk benne. És meghalt. Nem szeretnénk téged is elveszíteni, értsd meg.
- De én nem vagyok Flor. Csak egyszer, egyszer adnátok nekem is a bizalmatokból annyit, mint neki. Hogy be tudjam bizonyítani. Csak egyszer. – Geoffrey a gondolataiba merült. Hezitált.
- Azt hiszem. Tudom mi a megoldás. Ha ennyire ezt szeretnéd, akkor megkapod, amit szeretnél. Egy feltétellel. Max is veled mehet.
- Apa, miről van szó? – Hannah semmi olyat nem tudott volna mondani, ami megoldásként szóba jöhetett volna. Max is vele menjen? Hova? A Démonokat egyedül is meg tudja ölni.. Oda nem kell Max.
- Kiképzést kapsz.
- Hiszen már kaptam!
- Nem, nem olyan kiképzést. Anyád mérges lesz rám. De meg kell tanulnod, ha ennyire ezt szeretnéd. Kiveszük az iskolából, és megkapod a Nephilimeknek járó kiképzést. Ahogyan mindig is akartad. Látom, nem lehet téged visszatartani ettől. Önhatalmúan döntöttél, és helyettünk te mentél el megölni a Succubust.
- De..
- Nincs de. Szerinted nem vettem észre, hogy hívtak Morganék? De, észrevettem. És ha Max nem megy utánad… Mindketten mehettek kiképzésre. Egy hetetek van, hogy elkészüljetek. Most már nincs választás. Ha ezt szeretnéd. Megkapod. 

Hannah nem volt még ilyen boldog egyszer sem. Az sem zavarta, hogy Max vele megy, hiszen együtt nőtt fel a fiúval, bátyjaként tekintett rá mindig is. A Succubus már csak távoli emléknek tűnt. Meghalhatott volna, de ott volt Max.
Összeszedte a pizsamáját, az erős kontyát kibontotta, a csatokat a tükre elé tette. Halkan kinyitotta az ajtót.
- Max? Mit keresel itt? Nem kéne már aludnod?
- Hallottam. Hallottam, hogy mit beszélgettetek Geoffreyval. És ha én nem akarok menni? – Max felháborodott volt.
- Miért ne akarnál? Mindenki akarja, hogy megkapja a Nephilimeknek járó kiképzést. Te miért nem akarod?
- Arra nem gondoltál, hogy csak miattad csinálom ezt az egészet? Hogy ott lehessek melletted, hogy vigyázzak rád? Persze, nem tudhatod. Jóéjt. – Hátat fordítva elvonult a saját szobájába. Szemében végtelen szomorúsággal csukta be az ajtót. Hannah hezitált, hogy utánamenjen-e vagy sem. A nem mellett döntött. Gyors tusolás után visszavonult a szobájába, sebeire gyógyító varázst szórt. Boszorkánynénikéjétől kapta a port, amellyel még a nagyobb sebeket is hamar be tudta gyógyítani. Max levelét találta a szekrényén.

„Ne haragudj. Persze, hogy veled megyek. Csak engem is megvisel, ami Flore-ral történt. Jóéjt. Max.”

Hannah nem csalódott Maxban. Mindig mellette állt.

Gondolataiba merülve aludt el. Megengedték, hogy kiképezzék.

 Most már igazi Nephilim lehet, minden szempontból.